Kertes házban lakom. Adottságok, amiket sokáig nem használtam ki. Volt ugyan néhány rózsatő, és gyümölcsfák, és hatalmas diófa, főként az árnyék miatt, és szabadon rohangáltak a kutyáim, semmi több. Nyírtam a füvet, akár a többi szomszédom, illetve ahogy az amerikai filmekben nyírják a füvet a szomszédok.

Tavasszal kialakítottunk egy kis baromfiudvart. Vettünk néhány kiscsirkét, és kacsákat, és néztük, hogy nőnek. Libákat is akartam volna, de inkább galibák voltak. Megfizettük a tanulópénzt, és most van öt tyúkunk, és egy kakasunk. Szeretem őket. Tudod, ha közelről van alkalmad megfigyelni valamit, észreveszed a részleteket. Öt tyúk, mind más. Kedvesek. Odajönnek hozzám, ha kimegyek, és leguggolnak, hogy simogassam meg őket. Egy van köztük, amelyik nem jön oda. Egyéniség. Na és, persze a kakas sem. Fennhordja az orrát, büszkén lépeget a sárban, mintha vörös szőnyegen járna.

A tyúkok tojnak. Öt tyúk, átlagban napi négy tojást. Én eddig is inkább a piacon vásároltam, de ezek a tojások egészen mások. Olyan kemény a héjuk, hogy alig tudod föltörni. Van benne anyag. És a beltartalom … Tudod, ezek kapirgálós tyúkok.

Reggel, ahogy világosodik, megyek és kiengedem őket az óljukból (amit magam csináltam, persze). Enni kapnak, és ha van még időm, visszabújok az ágyba. Pláne mostanában, ezeken a csöpögős, sáros latyakos reggeleken.

Jót tesz a lelkemnek a baromfik mindennapi látványa, mindennapi gondja. Úgy érzem, közelebb vagyok a földhöz, az élethez, a természethez. Sok örömöm van benne, megéri azt a pár perc fáradozást, amit a gondozásuk jelent.

Szeretek föltekinteni az égre. Reggel, amikor kilépek az ajtón, ez az első dolgom. Fölnézek az égre, és hálát adok az Úrnak. Tele szívom a lelkemet a hála érzésével, ahogy a tüdőmet a friss levegővel. Elküldöm szívem reménységét az ég felé, és a napom során egyfolytában Isten mára rendelt ajándékait várom.

Ezeken a latyakos, sáros reggeleken, ahogy csúszkálva, ingadozva igyekeztem a tyúkól felé, igencsak a lában elé kellett ügyelnem, nehogy seggre essek a pocsolyában. Kiengedtem a tyúkokat, és igyekeztem vissza a házba. Ahogy visszaértem, akkor tudatosult bennem, nem néztem föl az égre. Nem nagy dolog, úgy is olyan szürke, lehangoló ugyebár. Másnap megint elfelejtettem az eget, és harmadnap újra. Ez már zavart. Nyomtattam hát egy táblácskát: Tekints az égre! Kiszögeltem a baromfiudvar ajtajára. Ez segített.

Azóta újra fölnézek az égre reggelenként, akkor is, ha szürke és lehangoló, és teleszívom a lelkem a hála érzésével. Hálás vagyok, hogy Istenem van, és nem kell megelégednem azokkal az örömökkel, amiket néhány baromfi mégoly kedves látványa okoz, és nem ragadok le a sárba, és tudom, akkor sincs semmi baj, ha olykor seggre esek a pocsolyában.

 

Oldal: Tekints az égre!
Magyarok Csíksomlyón - © 2008 - 2024 - magyaroksomlyon.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat